Mikor Hannus lépett volna be az ajtón Emma épp akkor lépett ki, de nem volt semmi csak egymásra néztek és Emma ki barátnője be. Amint Hanna belépett a szobába lerogyott. Szívében szomorúságot, keserűséget érzett. Azt gondolta, hogy Emma személyében megtalálta azt a lányt, barátnőt, akinek mindent elmondhat, bármiféle kertelés, időhúzás nélkül. Cserébe mindössze azt várta, hogy Emma is pontosan ugyaínígy cselekedjen, de a lány átverte őt. Nem, nem ez a legjobb kifejezés a történtekre. Emma mindössze elhallgatta Hanna elől az igazságot. És ez nagyon fájt a lánynak. Arcáról könnycseppek hullottak alább, eláztatva a lány vörös pólóját. Nemigazán törődött vele, bár a kedvenc ruhadarabja ez volt. Hanna csak sírt, megállás nélkül. Ez nagyon legyengítette szegényt, így álomba szenderült.
Két órával később kopogtatás halk zaja keltette a kisírt szemű lányt.
- Ki az? – kérdezte rekedt hangon.
- Szia, én vagyok az, Emma, kérlek… – kezdte az ajtó túloldaláról, de Hanna a szavába vágott.
- Menj el, látni se akarlak! – kiabálta, miközben ismét a sírás fojtogatta.
- Addig nem megyek sehova, amíg meg nem magyarázhatom, hogy mi ez az egész. Meg kell, hogy hallgass!
Ekkor nyikorgott az ajtó, majd kitárult a jövevény előtt. Emma félénken bentebb lépett, Hanna pedig becsukta mögötte.
- Hallgatlak – mondta Hannus.
- Csak azért nem mondtam el, hogy mit érzek Justin iránt, mert nem szerettelek volna megbántani. Ha megtudod, sejtettem, hogy így fogsz viselkedni.
- De csak azért vagyok ilyen elkeseredett, mert nem mondtad el. Ha bevallasz mindent őszintén, akkor megértettem volna.
- Sajnálom, hogy nem bíztam benned eléggé… - kezdte Emma, de a hangja elcsuklott a sírástól.
Ekkor Hanna felpattant az ágyáról, odarohant a barátnőjéhez, és szorosan magához ölelte. Megbizonyosodott róla, hogy Emma csakis az ő javait kereste, ezért titkolta előle az igazságot. És nem is tudott volna rá sokáig haragudni, hisz szinte már olyan volt, mintha a testvére lenne.
Hamarosan ismét kopogtatást hallottak az ajtó. Ezúttal Justin volt a látogató.
- Mi a téma lányok? – kezdte a srác, aztán meglátta a csajok nedves szemét. – Ugye nem miattam vitáztatok? – kérdezte reménykedve.
- Nem – válaszolta sietve Emma, de a barátnője megelőzte – Igen. – Egymásra kapták a tekintetüket és elmosolyodtak, majd ismét összeölelkeztek.
- Igazság szerint te is érintett vagy az ügyben. A délutáni beszélgetés, az a csók Hannussal. Nekem egy kicsit sok volt – kezdte felvázolni a helyzetet, illetve az érzelmeit Emma.
- Igen, és nekem meg az adta az okot a búsulásra, hogy Emma nem mondta el nekem az igazságot. – vette át a szót a barátnőjétől Hanna. – De mindent megbeszéltünk, és megegyeztünk, hogy mostantól mindent elmondunk a másiknak, és csakis a teljes igazat mondjuk.
- Örülök, hogy tisztáztátok a problémát – mondta hamis örömmel.
- Mi a gond Justin? – kérdezte a két lány egyszerre, miközben odaléptek a fiúhoz.
- Nekem ez nem fog ilyen könnyen menni – mondta bányadt hangon, majd gyors léptekkel elhagyta a csajok szobáját.
Emma már indult is volna tovább, de Hanna az útjába állt. Tudta, hogy ezzel jelentősen megnehezítené Justin helyzetét.
Másnap viszont közösen indultak és Justinhoz. Amikor beléptek a szobájába hatalmas meglepetés várt rájuk. Justin ágya szépen bevetve, mindössze egy rövid üzenet volt ráejtve, melyben ezt írta a tinisztár: „Kedves Emma, Hanna…
anettxd voltam, rem tetszett :) írj komikat ezerrel :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése