2010. október 21., csütörtök

A telefonhívás története

A lányok elköszöntek egymástól és felkészültek a lefekvéshez. Reggel éppen Emma lépett ki az ajtón hogy le menjen reggelizni, Hanna is pont akkor indult ki a szobájából így együtt mentek le enni.
Amikor leértek mindenki Justinról kérdezte őket, szokás szerint. Most viszont az volt a legnagyobb talány, hogy hová tűnt tegnap a lányok produkciója közben.
- Nem tudjuk, de azt ígérte, hogy elmondja majd. – felelte Emma.
- De mégis? Semmi gondolatotok sincs? – kérdezte Miranda.
- Nincs. – válaszolt Hanna türelmesen. Mikor felkelt még nem sejtette, hogy ez a kérdés ennyire lázba hoz mindenkit.
Mikor tisztáztak mindent, mindenki elfoglalta a saját helyét, így a lányok nyugodtan tudtak enni. És bár ébredéskor mindkettőjüket kínozta az éhség, most mégsem ment le egyetlen falat sem a torkukon. Érezték, hogy Justin nem véletlenül hagyta őket ott pont a szereplésük alatt. Valami komoly dolog állhat a háttérben. Így amikor a tinisztár feltűnt a láthatáron rögtön Emma szobájába siettek. Tudták, hogy Justin követni fogja őket.
- Sziasztok lányok! – köszöntötte őket ragyogó mosollyal.
- Jó reggelt – válaszolt Hanna fülig érő szájjal.
- Mi volt az a hívás ami tegnap futott be hozzád a középdöntő alatt? – tért Emma rögtön a lényegre. Az előző este úgy beszélték meg, hogy majd szépen, óvatosan rávezetik Justin-t arra, hogy mondja el, de a lánynak nagyon rossz érzése támadt.
- Szóval… - habogta Justin, mert úgy látszott, hogy nem óhajtja felfedni az igazságot a lányoknak.
- Nem szóval! Mi volt az? – kérdezte mostmár határozottan Hanna is.
- A lemezkiadótól hívtak – kezdte a mondandóját Jus. – Azt mondták, hogyha két hónapon belül nem állok elő egy CD-nyi anyaggal, akkor felbontják velem a szerződést.
- Hogy mi? – hüledezett Emma.
- Á, semmiség. Csupán az a feladatom, hogy 8 hét alatt megírjak 10-12 számot kísérettel együtt. Ez nem is olyan sok. Már egy csomó kész van, csak még finomítani kell rajta.
- Fel akarják bontani a szerződést? – értetlenkedett Hanna, mint aki nem is hallotta volna az előbbi mondatokat.
- Nyugi, csajok, megoldom.
- Abban biztos lehetsz, ugyanis mostantól nem fogadunk el tőled semmiféle segítséget sem. Neked a lemezzel kell törődnöd, nem teheted meg, hogy az eddig elért sikereidről lemondj csakis miattunk.
Justin mintha elgondolkodott volna azon, amit Emma mondott. Nem várt túl sokáig a válasszal, és nem is lepte meg a lányokat.
- Felajánlottam, hogy segítek, nem szeghetem meg a szavam. És különben is, van egy csomó másik kiadó is.
- Kérlek Hanna, mondd meg neki – kérte barátnőjét Emma.
- Szerintem se kellene miattunk feladni egy szerződést. Hisz ha vesztünk, illetve ha elbénázzunk, akkor a semmiért kockáztatod a kereseti lehetőségedet. – a mondat elején Hanna hangjában egy kis bánat volt érezhető, de a végére tökéletesen megértette Emma nézőpontját.
- Tényleg ezt akarjátok? – kérdezte Justin, miközben a két lány szemébe nézett. Csak ekkor vette észre, hogy Emma könnyeit hullatja.
- Igen – mondta Hanna, majd kérdően a barátnőjére pillantott.
- Persze, nem akarhatok semmi mást – erősítette meg Hannát, majd kirohant a mosdóba.
Justin már menni akart utána, de Hanna elébe állt és kérte, hogy hagyja most egy kicsit Emmát. A fiú sejtette, hogy miért érintette olyan érzékenyen a leányzót, de nem akart most faggatózni. Abban viszont biztos volt, hogy beszélni akar a lányokkal, külön-külön, méghozzá rövid határidőn belül.

1 megjegyzés: